Vihar és fa / Storm and tree

Ady Endre, 1914

Kóbor gyermekem hazajött:
Kicsi Békességem
S a fák és a záporos vihar
Nagy egyességét nézem,
Csókos csatáját bámulom.

Hogy kelleti magát a fa,
Hajlong erre-arra
S hogy bízza rá magát odadón
Mégiscsak a viharra,
Ki zordan leplez vágyakat.

Békesség, kicsi gyermekem,
Maradjunk mi eggyütt:
Bomoljon a fa meg a vihar,
Mi csöndben leselkedjünk,
Hátha betoppan valaki.

Hátha vihart hoz valaki
Viharnál is jobban,
Lombosnak érzem a lelkemet
S az Élet szíve dobban
Ott künn és a szivemben is.

S ha elfutsz, kóbor gyermekem,
Újból visszavárlak,
Addig viharral ölelkezem
S nem árt ez igazi fának
S aztán itt maradsz: gyermekem.

My stray child came home
My small peace
I look at the wholeness
Of the trees and pouring storm,
I gaze at their furious union.

How does the tree
Stoop and bend this way
And how does he leave his trust
So strangely with the storm,
Which harshly cloaks desires.

Peace, my child,
Let us stay together:
Leave storm and tree to crack,
We shall watch in silence,
Perchance someone walks in.

Perchance someone bring a storm in
Greater than the storm still,
I feel my soul shiver
And the heart of Life drums, out there
And in my heart alike.

And if you run away, my child,
I'll get you back,
Until then I stay with the storm
And this doesn't harm real trees
And they you'll stay here, my child.